Levesek és egyebek
Hasonlóan tápláló ételeknek számítanak a skót levesek, hiszen ezek is amolyan egytálételként szolgáltak annak idején. A feljegyzések szerint a levesekbõl mindig nagy mennyiséget készítettek az üstökben, feltehetõen spórolási szándékból. A Scotch Broth, azaz a skót zöldséges húsleves zsíros ürü- vagy birkahúsból készül, ehhez jön még hozzá az árpagyöngy vagyis gersli. A Cock-a-leekie ezzel szemben nem éppen a legfrissebb baromfiból készült leves, de ott van még a Cullen Skink is, ami nem más, mint krumplileves megbolondítva egy kis tõkehallal.

Az elsõ és legfontosabb étek a már bemutatott haggis. Attól függetlenül számít nemzeti eledelnek, hogy számos skót szinte egyáltalán nem kedveli, sokkal inkább elõnyben részesít mondjuk egy jó zsíros beafsteak-et. A haggis azonban már hagyományos és legendás. Leginkább egy kisgömböchöz hasonlít, amely tulajdonképpen maga a birka gyomra. Ezt késõbb megtöltik mindenféle földi jóval, belekkel, belsõségekkel, majd pedig szépen kifõzik. Olyasmi, mint egy hurka vagy egy kolbász.

Skóciában a sütés tradicionális és elengedhetetlen. Kihagyhatatlan például reggelizés közben a morning roll, amit legegyszerûbben reggeli zsömlécskének lehet lefordítani, bár a magyar kifejezés nem tökéletes. A roll mindig friss és puha kell, hogy legyen, épp a sütõbõl kivéve, alig forrón. Ebédidõben sokan választják a simple scottish lunch-ot, vagyis a ?pie and a pint? nevezetû fogást. Lényege a nevében: pite és egy pint sör (egy pint alig több fél liternél).

A whisky szó egy õsi gaelic kifejezésbõl ered. (Nem illik összekeverni a whiskey-vel, erre a skótok igen érzékenyek.) Az ?uisge? a ?uisge beatha? rövidítése, amely gaelic nyelven annyit jelent: az élet vize. Ezt a kifejezést a 18. században használták elõször, eredete pedig a latin ?aqua vitae?-re vezethetõ vissza.

Kétségtelenül a skótok életének eszenciája, vize a whisky, hiszen nemcsak hogy kortyolgatni szeretik, de számos helybéli közvetlenül a nemes ital elõállításából él.

Több mintkétezerötszáz férfi töltötte ki azt a kérdõívet a glasgow-i Sandyford Klinikán, amelynek segítségével azt kívánták megállapítani, hogy a párkapcsolatban élõ férfiak milyen mértékben veszik igénybe prostituáltak szolgáltatásait, és ezzel mennyire teszik kockára egészségüket és párkapcsolatukat.

A felmérés eredménye egyértelmûvé teszi, hogy a párkapcsolatban lévõ férfiak majdnem fele számára természetes dolog a prostituáltakkal való hûtlenkedés.

Egy, a szokásos felénél alig nagyobb üveg skót whiskyért 14 ezer 750 fontot (több, mintöt és fél millió forintot) fizetett egy vásárló. Londoni aukción történt az eset, és az ital legalábbszázötven éves volt, egyes feltételezések szerint régebbi skót whiskyt aligha lehet már másutt találni - írja a Bloomberg hírportál.
Európai italkereskedõk szerint a whiskykülönlegességek iránt egyre nagyobb kereslet mutatkozik, a mostani leütési árnál csaknem háromszorta nagyobb pénzt, úgytizenötmillió forintnyit fizetett egy koreai gyûjtõ tavaly egy 1926-os évjáratú ritkaságért, pár évvel korábban is húszezer fontért lehetett elsózni egy alig több mint hatvanéves skót malátawhiskyt.

Meglepõ bejelentést tett az évtizedek óta a napsütötte Bahamákon élõ színész; Sir Sean Connery ugyanis azt mondta: ha Skócia függetlenné válik, akkor bizony elgondolkodik azon, hogy hazaköltözzön. Az egykori James Bond komoly támogatója a Skót Nemzeti Pártnak, amely akár gyõzelmet is arathat a május harmadikai parlamenti választásokon. Az SNP pedig közölte: ha nyernek, mindent elkövetnek azért, hogy Skócia megszabaduljon a brit láncoktól. Sir Sean tehát most izgulhat: napsütötte Bahamák vagy szélfútta Felföld?

Skóciában a protestantizmus a Stuart Mária elleni küzdelemben vert gyökeret. John Knox a skótok reformátora szigorú kálvini szellemben szervezte az egyházat. A skót protestáns nemesség 1557 dec. 3. megkötötte az elsõ szövetséget (covenant), amellyel egyidejûleg ideiglenes istentiszteleti rendszabályokat is létesített. Az 1560 júl. 8. edinburghi béke után összejött parlamenti gyûlés eltörölte pápaságnak Skótország fölötti bíráskodási jogát, valamint a misét, elfogadta a John Knox és társai által készített skót hitvallást, valamint a következõ évben a fegyelmi könyvet, amellyel ezen egyház elnyerte maga zsinatpresbiteri alkotmányrendszerét.

Skócia lakosai az új esztendõ eljövetelén egy különleges szertartással köszöntik. A Hogmanay nevû ünnepben a viking hódítások, a középkori babonák és õsi pogány rítusok szerteágazó hagyományai keverednek. A Hogmanay legõsibb elemei a keresztény korszakot megelõzõ, a téli napfordulót ünneplõ pogány szertarásokra vezethetõk vissza. A római téli fesztivál, a hedonista Saturnalia és a vikingek Yule nevû ünnepe egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Skóciában is meghonosodott az évköszöntõ vigasságok hagyománya.

Az elsõ emberek Európából körülbelül Krisztus elõtt 8000-ben érkeztek Skóciába, az archeológusok szerint vadászó-gyûjtögetõ életmódot folytattak. Nomád, átmeneti táborokban laktak, szarvasra és halra vadásztak, de kiaknázták az erdõk nyújtotta éléskamrákat is: örömmel fogyasztottak bogyókat, gyümölcsöket.

Krisztus elõtt 4000 körül azonban egy igen erõs változás következett be a Skóciában ekkor élõ emberek életében. Az úgynevezett újkõkorszakban felhagytak a vándorló életmóddal, letelepedtek és gazdálkodásba fogtak.

Kik is a skótok valójában? Errõl a kérdésrõl Roddy Martine, a Caledonia Magazine egyik szerkesztõje és írója készített tanulmányt, néhány gondolatot most el is lopnék tõle, hogy megfelelõ választ tudjak adni.

Mindenek elõtt azonban engedjék meg, hogy saját véleményemet és tapasztalatomat is megosszam önökkel. A skót nép ? sok támadással ellentétben ? nem mogorva és nem indokolatlanul heves patrióta, azt azonban kár tagadni, hogy rajonganak hazájukért, amit végtelenül meg tudok érteni.

A skóciai Edinburgh központjától úgy 15 mérföldnyire található az õsi Dunfermline apátsági templom. Súlyos falai, az ágaskodó kolostorromok jelzik az egykori egyházi és királyi központ színhelyét. Ezek tövében, a romok árnyékában szépen kerített évszázados sírkert húzódik. Köztük néhány súlyos kõlap magyar vonatkozású. Skóciai Szent Margit emlékét õrzik, akit éppen 750 éve, 1251-ben avatott szentté IV. Ince pápa. A skótok országépítõ királynõjének ereiben minden jel szerint Árpád-házi vér is csörgedezett.

Számos olyan név szerepel a híres skótok listáján, akikrõl nem hogy kevés az a pár sor, amit most közzétettem, de némelyikük még külön fejezetet, vagy akár egész könyvet megérdemelne. Így vagyok én Rob Roy-jal is, azaz Robert MacGregor-ral, a hõs harcossal. Talán azért áll némileg közelebb a szívemhez, mert a róla készült filmet is ? bár lényegesen kevesebb alkalommal, mint a Rettenthetetlent ? több százszor néztem végig és ámultam a Liam Neeson és Jessica Lang mögött feltûnõ skót tájakon.

Macbeth, a MacAlpin dinasztia egyik leányági leszármazottja, a 11. század elsõ felében I. Duncan skót király hadseregében szolgált hadvezérként. A számtalan gúnynévvel illetett hadvezér kegyetlen intézkedései miatt nemcsak a nép, hanem a nemesség körében is csekély népszerûségnek örvendett.
Noha a Duncan és Macbeth közötti konfliktus teljes okát és körülményeit nem ismerjük, valószínûsíthetõ, hogy trónörökléssel kapcsolatos nézeteltérések miatt váltak halálos ellenségekké.