Diego Armando Maradona (tudják, a világbajnok argentin focista) történetét mindenki ismeri, aki csak kicsit is érdeklődik a sport iránt. A félistenség élete nyitott könyv, pályafutása majd' minden mozzanatát filmek és sorozatok tucatjai dolgozták fel. Viszont az már talán kevésbé ismert történet, hogy a kétezres évek elején csak kevés választotta el attól, hogy egy skót kiscsapatban lépjen pályára volt klubja, a Napoli ellen egy bemutatómérkőzésen.

Az egész azzal kezdődött, amikor az ezredforduló környékén az ismert helyi üzletember, Jimmy Marr lett a Dundee FC új tulajdonosa, és eltökélt szándéka volt, hogy valahogy felkavarja a klub körüli állóvizet. A kelet-skóciai kikötőváros csapata sosem tartozott a skót futball nagyágyúi közé, a rövid aranykorszakukat a hatvanas években élték, egyetlen bajnoki címüket 1962-ben nyerték, majd a következő évben az elődöntőig jutottak a BEK-ben, ám ezután két évtizeden át jobbára az első és másodosztály között ingáztak.

Marr első lépésként egy külföldi edzőt keresett a csapathoz, a választása pedig a korábbi Juventus- és Sampdoria-játékosra, a 35 éves Ivano Bonettire esett, aki úgy lett a Dundee FC játékos-edzője, hogy csupán az olasz harmadosztályban szerzett némi edzői rutint, viszont széles kapcsolati rendszere volt. Ezt kihasználva, hozzá is látott a csapat átalakításához: rengeteg olasz és argentin játékost hozatott. A 2000/01-es szezon első meccsén négy olasz, három skót, két argentin, valamint egy-egy spanyol és grúz játékossal a kezdőben álltak ki a Motherwell ellen, ami akkoriban még nem volt olyan megszokott jelenség, mint mostanában, pláne nem Skóciában.

A szezont nem kezdték igazán jól, októberig csak három bajnokijukat nyerték meg, ám ekkor szerződtették a csapat nélküli, 33 éves argentin válogatott támadót, Claudio Caniggiát, aki az első két meccsén rögtön gólt szerzett, és azonnal helyi hős lett. Attól a perctől fogva, hogy megérkezett a klubhoz, a Dens Park-stadion környékén egyre gyakrabban sugdolóztak arról a szurkolók, hogy Caniggiát talán követheti egyik legjobb barátja, Diego Maradona, akivel a válogatottban és a Boca Juniorsban is együtt játszottak.

Az ötlet a Dundee FC vezetőinek fantáziáját is megmozgatta, hiszen mi lehetne annál nagyobb hírverés, ha az 1997-ben már visszavonult, a kubai elvonókúráján is túllevő 40 éves világsztár épp nál

uk térne vissza a pályára?

2001 JANUÁRJÁBAN NAGYON ÚGY TŰNT, HOGY A SZÓBESZÉDBŐL VALÓSÁG LESZ,

a klub ugyanis kiadott egy közleményt, amelyben bejelentették, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak arról, hogy Maradona a Dundee FC színeiben játsszon egy barátságos meccset a Napoli ellen. „Reméljük, hogy néhány napon belül további részleteket tudom megosztani a meccs időpontjáról, de egyre valószínűbb, hogy a Dens Park lesz a helyszín” – állt a közleményben.

A Caniggia-lázban égő szurkolókat még jobban feldobta a hír, amelytől a város is teljesen lázba jött, a helyi turisztikai hivatal vezetője, Colin Smith is azt remélte, hogy ez majd felhelyezi a várost a térképre. „Dundeet eddig csak arról ismerték, hogy a város két klubjának a stadionjai ugyanabban az utcában vannak, de hogy Maradona idejönne, ez hihetetlen” – mondta akkor Smith. A Dundee FC grúz játékosa, Georgi Nemsadze azt mondta, tudomása szerint Maradona képviselői faxon már elküldték a megállapodást, 250 ezer fontot kértek a szereplésért. (Az inflációt beleszámolva mai árfolyamon nagyjából 160 millió forint.)

Az, hogy a nagyra törő tervekből végül semmi sem lett, Maradona múltjának volt köszönhető. Az ekkoriban a drogrehabilitációját töltő világbajnok minden lehetőséget meg akart ragadni, amivel pénzt kereshetett, így örömmel és túlságosan naivan vette, hogy a Napoli akkori igazgatója, Luca Ferlaino üzletelni szeretne vele.

A túl jól hangzó ígéretek szerint a Napoli és Maradona közös sport-és üzleti vállalkozást indított volna, szó volt Maradonáról elnevezett kubai, argentin és olasz fociiskolákról, vendéglők és még múzeumokról is. „Nem titok, hogy szeretném Maradonát visszacsalogatni a klubhoz. Mindent megteszek azért, hogy olyan feladatot találjunk neki, amelyikben örömét leli, ráadásul a csapat is jól jár" – idézte Ferlainót A Színes Sport 2001. január 4-i száma.

Egyébként Maradona skóciai gálameccsének híre a korabeli magyar sajtóban is megjelent röviden, - köztük az Indexen is - ám mindenhol következetesen rosszul vették át a hírt, mivel azt írták, hogy Caniggia a város másik csapatában, a Dundee Unitedben játszik, és így Maradona is a Unitedben játszott volna a magyar hírek szerint.

Maradona Olaszországba utazott, hogy egyeztessen a Napoli elnökével, és a helyszínen nézte volna meg a Hellas Verona elleni meccsüket is, de a római reptéren nem Ferlaino, hanem a pénzügyőrök várták. Azzal vádolták, hogy 50 milliárd lírával tartozik az olasz államnak, amelyet még a Napoli játékosaként felejtett el befizetni. Nem kis összeget próbáltak behajtani rajta, ez átszámolva ma több mint 12 milliárd forintot jelent. „Ferlaino megint elárult engem, ameddig itt van, nem jövök vissza Nápolyba” – mondta Maradona, aki tagadta az ellene felhozott vádakat. Ezek után a skóciai haknimeccs is kútba esett, annál is inkább, mert a szezon végén a remekül teljesítő Caniggiát leigazolta a Rangers.

"Nincs esély arra, hogy az eseményre még ebben a szezonban sor kerüljön. Az persze igaz, hogy megkérdeztük Maradonát, és ő kifejezte hajlandóságát a közreműködésre. Amennyiben tényleg sor kerülne a játékára, akkor világhírű és rendkívül erős ellenfelet kell megnyernünk partnernek"

– mondta Ivano Bonetti, aki 2002-ig maradt a klub edzője. A felelőtlenül gazdálkodó tulajdonosok 2005-re csődbe juttatták a Dundee FC-t.

Maradona hivatalos búcsúmeccsét végül 2001. november 10-én rendezték a Buenos Aires-i La Bombonera-stadionban, ahol egy világválogatott állt ki az argentin válogatott ellen.

Forrás:https://index.hu/